A Szilágyság régiói, tájegységei (1.)

Akárcsak Erdély-szerte, a Szilágyságban is, a magyar és román néprajzi tájak kapcsolódnak egymásba. A szilágysági magyar lakosságú tájakat (Tövishát, Kraszna mente, Felső-Berettyó mente) kiterjedt román (Bükk, Meszesalja, Rézalja) és szlovák (Réz-hegység: Magyarpatak, Hármaspatak, Sólyomkő) vidékek és fa­lucsoportok veszik körül. Az egymás mellett élés, a sorsközösség tudatosulásában a közös tájtudatnak van szerepe. Az itt élő magyarsághoz hasonlóan, a ro­mán nép is szilágyságinak vallja magát.

A népi tájszemlélet három kisebb tájat különít el ebben a nagytájban: a Tövishá­tat, a Kraszna mentét és a Felső-Berettyó mentét. Virág Magdolna nemrég megjelent tanulmányában a három említett kistáj mellé negyedikként az Érmelléket is a Szilágysághoz sorolja.

Felső-Berettyó mente
Területén a folyó Márkaszékig tartó szakaszát értjük. Tulajdonképpen teraszokkal övezett völgyi medence ez, melyet jobbára csak keleten és északon kísér egy 300-350 m átlagos magasságú dombsor.

A honfoglaló magyarság korán megszállta e vidéket. Nevét e tájegység a vidéket átszelő, a vadregényes Réz-hegységből eredő Berettyóról kapta, mely egyben egyik legrégibb folyóneve Szilágyságnak – 1213: BERECYOU. Jelentése berek “ártéri erdő”, jó folyó.

A helynevek tanúsága szerint hajdan az egész vidéket a Réz-hegységről lenyúló tölgyerdők borították, melyekben bölények tanyáztak. A középkor elején a vidéket a hercegi bölényvadászok lakták, központuk pedig Ipp volt. A vidéket ezért Bölénymezőnek nevezték, mely Ipptól Borzá közötti sík , ártéri területet foglalta magába.

Nyelvi és kulturális szempontból a Berettyó-felvidék két eltérő, kisebb tájegységre oszlik: a tulajdonképpeni Felső-Berettyómentére és a Rézaljára.

Felső-Berettyómentéhez tartozik: Alsóvalkó, Szilágybagos, Szilágyborzás, Szilágynagyfalu, Bürgezd, Szilágyzovány, Zoványfürdő, Ipp, Kémer és Lecsmér.

A Rézaljai települések a Réz-hegységre támaszkodó halomvidékre, valamint szubmontán medencékben települtek.

E kistáj déli részén, a Réznek egy kiugró hegyfokán (422 m) Alsóvalkó közelé­ben, közvetlenül a tatárjárás után épült meg Kraszna vármegye kővára, Valkó vá­ra. E területen alakult ki a Bánffy család törzsbirtoka, Szilágynagyfalu szomszéd­ságában pedig ők alapították a pálosok szilágysági kolostorát.

A táj középpontjában, utak csomópontjában fekszik a vidék legnagyobb települése, a 3400 lakosú Szilágynagyfalu, hajdan mezőváros, országos hírű állat- és kirakó vásáraival. Jelentősebb települései közé tartozik még az erősen megcsappant népességű, 700 éves Kémer, a Nagy-patak völgyfőjében települt magyar lakosságú nagyközség.

Kémer település
A szilágysági Kémer település

E tájegység népi viselete, építkezése magán viseli a közeli Alföld kultúrájának jegyeit is. Nagyfokú nyitottsága révén hagyományos paraszti kultúrája már a század elején sokat veszített eredetiségéből. Az összetartó erő itt is a nyelv – a jelleg­zetes és a mai napig fennmaradt íző nyelvjárás -, a még meglevő közös hagyomány, a történeti tudat és a jórészt egyazon vallás.

Forrás: eloerdely.ro, turism-camar.ro/hu/

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat − tizenkettő =

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com