A magyar helységnévtáblák után jöhetnek a magyar utcanévtáblák Nagybányán – exkluzív interjú Vida Noémi alpolgármesterrel

vida_noemi_nagybanya

Szeptember 8-án kihelyezték a többnyelvű helységnévtáblákat Nagybányán. Az RMDSZ-es Vida Noémi, a magyar képzőművészet egykori fellegvárának júniusban megválasztott alpolgármestere oroszlánrészt vállalt a történelmi tettből. A politikus asszony bízik a magyar utcanévtáblák megjelenésében is, ám a drasztikus mértékben fogyó magyarság problémája sem kerüli el a figyelmét.

Hogyan sikerült elérni a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését Nagybányán, amikor a magyar lakosság számaránya a törvényben rögzített húsz százalék körülbelül felét éri csak el?

A magyar helységnévtáblák kihelyezése a kampányprogramunk részét képezte, ezt mindenképpen szerettük volna megvalósítani a választásokat követően, csak meg kellett találnunk hozzá a megfelelő időpontot. Kapóra jött az „Európa Kulturális Fővárosa 2021” címre beadott pályázatunk, végül is így sikerült támogatókat szereznünk a javaslatunkhoz. Ugyan megtehettük volna, hogy a tervezetet átvisszük politikai határozattal is, hiszen az önkormányzatban meglett volna a többségünk, a célunk azonban nem ez volt. A projekt teljes körű elfogadtatását tűztük a zászlónkra, minden politikai szereplő támogatását szerettük volna megkapni.

Az önkormányzati testület végül ellenszavazat nélkül fogadta el a javaslatot.

Egyáltalán nem mondhatom azt, hogy könnyen jutottunk el idáig. Napról napra száznyolcvan fokot változott az egyes pártok és a képviselőik véleménye:

aki egyik nap még a támogatásáról biztosított, az a másik nap már – gyakran felsőbb utasításra – nemet mondott és fordítva, így ment ez egy teljes hétig. Ezt követően összehívtuk a frakcióvezetőket és elmagyaráztuk nekik a többnyelvű táblák fontosságát, ekkor sikerült meggyőznünk mindenkit.

Amikor a voksolásra várva a tanácsteremben ültem, még akkor sem voltam teljesen biztos benne, hogy megszavazzák a képviselők az indítványt. Megszavazták. A város öt bejáratánál kerültek kihelyezésre a háromnyelvű – román, magyar és német – táblák, és lekopogom, még a helyükön vannak.

Fotó: Vida Noémi Facebook oldala
Fotó: Vida Noémi Facebook oldala

Kolozsváron, ahol Marosvásárhely után a legtöbb magyar lakik Erdélyben, már évek óta megy a huzavona, a felek egyszerűen nem tudnak ebben a kérdésben egyről a kettőre jutni.

Sajnos Kolozsváron ez a szomorú helyzet, a Funar korszak teljesen rányomta a bélyegét a városra. Irigyeltek is minket, amiért itthon ezt véghezvittük. Remélem, a mi sikerünk nagy lökést adhat a kolozsvári magyarság számára.

Térjünk vissza Nagybányára. Mi a helyzet a magyar utcanévtáblákkal? Van rá esély, hogy ezek is a megérdemelt helyükre kerüljenek?

Ez teljesen reális cél, ugyanúgy benne volt a kampányígéretünkben, mint a helységnévtáblák. Nem is beszélve arról, hogy idén 120 éves a nagybányai festőiskola, ez megfelelő alkalmat teremthetne erre. Kezdetnek legalább kettőt, hármat vagy akár négyet is kihelyezhetnénk,

de van még egy dolog, amit meg fogunk valósítani: Nagybánya műemlékeinek a többnyelvű feliratozása.

Ki lesznek írva románul, magyarul, németül és valószínűleg angolul is. Ez az elkövetkező két-három hónap munkája lesz.

Sajnos nem minden alakul ennyire jól a városban. Egyes hírek szerint a 8. osztályt elvégző magyar gyerekek 54 százaléka román iskolában folytatja a középiskolai tanulmányait. Mit gondol erről?

Én nem tudom, honnan származik ez az információ. Nem vagyok ennyire pesszimista, magam részéről körülbelül a 35-40 százalékot tartom valószínűnek.

Ami még így is hihetetlenül magas szám. Hogyan lehetne ösztönözni a magyar szülőket, hogy a csemetéiket magyar iskolába, tagozatra írassák?

Ez nagyon nehéz kérdés, különböző kategóriákra kell osztanunk. Szórványvidékeken, ahol kevés magyar gyerek lakik,

az egyedüli megoldás a bentlakásos szórványközpontok létrehozása, jó példa erre Temesvár.

Ehhez mindenképpen pályázatok kellenek. El kell érni, hogy a szülők számára ne jelentsen terhet, hogy a gyereke, gyerekei magyar iskolába járnak. Sőt, próbáljunk olyan kedvezményeket biztosítani nekik, ami kecsegtető jövőképet fest eléjük.

Lehet ennek az egyik alapköve az iskolák fejlesztése?

Igen, vonzóvá és minőségivé kell tenni a magyar iskolákat. Ne annyiból álljon ezekbe az intézményekbe járni, hogy plusz négy vagy öt magyar nyelvórával több szerepel a tanulók órarendjében. A diák kapjon extra dolgokat: fakultatív órákat, tankönyvtámogatást, segítséget az iskolába jutásra, esetleg egy meleg ebédet.

Helyesnek tartja a mostani oktatási-nevelési rendszert? Min változtatna?

Gyűjtsék össze az itteni, helyi szakembereket és őket kérdezzék meg, valójában mire lenne szükségük. Nem szerencsés, ha ezt kihagyva döntik el a dolgokat. Persze én megértem, hogy könnyebb, küldeni húszezer forintot a gyerekeknek, amit sajnálatos módon a szülők sok esetben nem is a gyerekekre költik.

Én sokkal inkább arra hajlok, hogy ne pénzt, hanem szolgáltatásokat adjunk a magyar családoknak,

szerintem ez sokkal hasznosabb lenne.

Szívfájdalom, de Nagybányán nincs egy kimondottan magyar szórakozóhely, ahol a fiatalok közösségi életet élhetnének. Fontosnak tartaná ennek az űrnek a kitöltését?

Valószínűleg lenne rá igény, a múltban akadtak is erre irányuló próbálkozások. Ott van nekünk a Teleki Magyar Ház, aminek az irodalmi-közösségi szerepe elvitathatatlan, ám általában oda nagyjából ugyanazok az emberek járnak és hasonló a helyzet a színházzal is.

Mellettük azonban szükség lenne olyan helyre, ami más csoportokat is megszólítana.Nem csak az esti sörözésre gondolok, hanem irodalmi összejövetelekre vagy előadásokra. Egy ilyen találkozóhely gazdasági segítséget kaphatna az indulásnál, utána kitermelné a forgótőkét és megállna a saját lábán.

Merre tovább nagybányai magyarság? 1992-ben 25.944, 2002-ben 20.466, míg 2011-ben már csak 14.085 fő vallotta magát magyarnak Szent István városában. Mekkora veszélyt lát ebben? Nem fognak elfogyni az itteni magyarok?

De. Azért az mindenképpen félelmetes, hogy tíz év alatt Nagybányán harminc százalékkal csökkent a magyarság aránya, ez rengeteg.

Huszonöt évvel ezelőtt még hat párhuzamos magyar osztály végzett, most alig van kettő.

Nagyon kevés a gyerek, az óvodásaink száma a kétszázat sem éri el. Mindig beszélünk a nagyvárosi szórványról, ez nálunk nagyon igaz. A tömbháznegyedekben élő magyarsághoz egyszerűen nem jutunk el.

Nemrég derült ki, hogy Nagybányát is maga mögé utasítva Temesvár lett a befutó az „Európa Kulturális Fővárosa 2021” címre. Nagyon csalódott?

Őszintén szólva igen, hiszen számítottunk a sikeres pályázatra. Nem szeretnék megsérteni senkit, de azt lehetett tudni, hogy Kolozsvárnak és Bukarestnek nincs erre különösebb szüksége. Előbbi az „Európa Ifjúsági Fővárosa” címet nyerte el tavaly, míg Bukarest főváros, és nem az a tendencia, hogy nemzeti főváros nyerje el a pályázatot.

Eleve azt gondoltam, Temesvár és Nagybánya közül kerül majd ki a győztes. Be kell azonban látnunk, Temesvár sok szempontból jobban áll nálunk. Kulturális téren több mindennel rendelkeznek, nem is beszélve az életszínvonalról. Nekünk nagy szükségünk lett volna a sikeres pályázatra, szerettük volna visszahelyezni Nagybányát a kulturális térképre úgy az országban, mint nemzetközi szinten egyaránt.

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

1 × 2 =

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com