Stratégia és analízis – A Magyar Házak szerepe a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában (3.)

Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) volt elnöke, a Művelődés kulturális folyóirat vezetője, 2014 feburárjában a Transindexen publikálta a Magyar Házak szerepével kapcsolatos stratégiáját. Ebben az általunk három részletre bontott, átfogó írásban taglalja a Magyar Házak szerepvállalását a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában. A harmadik rész a stratégiát, valamint a hozzákapcsolódó analízist jeleníti meg.

3. rész

IV. Stratégiai elképzelések

Romániai magyar nemzetstratégiában a szórványkérdés prioritást kell hogy élvezzen. Az elmúlt közel negyed évszázadban a szórványkollégiumok kiépítése mellett a Magyar Házak intézményeinek a megjelenése és fenntartása a hazai magyar közösségünk legnagyobb megvalósításai közé tartóznak. A szórványosodás problémáját nem csak nálunk, de a Kárpát-medence egész területén, csak úgy lehet csökkenteni, ha összmagyar kérdésként kezeljük.

Nem elég nemzettudat erősítő programok kitalálása és levezetése a szórványközösségek számára

(ezeknek inkább szimbolikus hatásaik vannak), hanem: egyrészt magyar (kulturális) intézményeket kell ezeken a területeken felállítani és a hosszútávú működésüket összmagyar összefogással biztosítani, másrészt az ezekben a közösségekben megjelenő magyar vállalkozó rétegnek a munkáját kell erősíteni és támogatni. Kultúra és gazdaság egyszerre történő felélesztése tud életképessé tenni egy közösséget, így a szórványban is pozitív demográfiai változást hozni.

A szórványban az intézményesülés folyamatára számos mai hazai példát is hozhatunk, mint a Kallós Zoltán Alapítvány tevékenysége Válaszúton, a Téka Alapítvány munkája Szamosújváron, Böjte Csaba atya áldásos országos lefedettségű ügyködése a magyar hátrányos helyzetű gyerekek megmentése érdekében és még folytathatnánk a sort.

Történeti visszatekintésben pedig ott van Kún Kocsárd gróf által az EMKE-nek adományozott és 1892-ben Algyógyon, (Hunyad Vármegyében) a nagyon elszórványosodott magyarság körében létrehozott Székely Mezőgazdasági Iskola. Ennek az intézménynek a megjelenése mint mezőgazdasági tanintézet abban az időben rövid időn belül jelentős pozitív demográfiai változást hozott az egész vármegye magyar közössége számára. Igaz, az iskola működtetésében és fenntartásában az EMKE mellett a Magyar Állam is jelentősen kivette a részét.

A romániai Magyar Házak tevékenységének erősítése – főleg a magyar identitás megőrzésében és továbbadásában, mint célkitűzés – érdekében ezeket az intézményeket hálózatba kell szervezni.

Véleményünk szerint az EMKE által 2009-ben elkezdett hálózatépítő folyamatot kell továbbépíteni.

A hálózattal a hazai szórványon belül egy élő kulturális szövetet lehetne létrehozni,

melynek minden egyede öntevékeny és önálló intézmény, együtt viszont a tömbmagyarság kulturális erejével bíró magyar entitássá válhat.

A hálózat lehetővé teszi ezen intézmények közös fellépését a saját kultúrpolitikájuk megvalósítása érdekében, vagy adott esetben éppen a politikával szembeni érdekérvényesítést tudják így jobban képviselni. A hálózat működtetésére egy önálló jogi személyiséggel rendelkező intézményt kell létrehozni (a már említett Magyar Házak Szövetsége – MaHáSz), mely az EMKE égisze alatt működve, az ernyőszervezetnek az eddigi hálózatépítő tevékenységét használná ki.

A MaHáSz hálózatépítő tevékenysége pedig a jövőben kiterjedhetne a Kárpát-medence Románián kívüli térségében működő Magyar Házaira, vagy akár a nyugati magyar diaszpóra ilyen intézményeire is. Az EMKE által elkezdett Magyar Házak hálózatépítő tevékenységének következő lépése a

III. Romániai Magyar Házak találkozójának a megszervezése kell hogy legyen. Ennek a tanácskozásnak a programpontjai:

1. Az EMKE –RMDSZ által 2013-ban elkészített felmérés bemutatása, kiértékelése az érdekeltekkel közösen a kiegészítése.
2. Újabb kulturális börze, a Magyar Házak, tapasztalatcsere az intézményvezetők között.
3. A Magyar Házak Szövetségének, a MaHáSz-nak a létrehozása (az alapszabály-tervezet bemutatása, a közös célkitűzések kidolgozása, a vezetőség megválasztása).

A hálózatmenedzsernek vagy a MaHáSz működtetőnek lehetséges feladatkörei:
– a hálózat működtetése a tagintézmények működési autonómiájának a tiszteletben tartásával – az intézmények problémáinak az állandó ismerete, közös megoldások keresése
– a hazai Magyar Házak érdekképviseletének a felvállalása
– kulturális értékcsere irányítása a hálózaton belül (például valamelyik intézmény jó programjának a tájolása a hálózaton belül)
– közös programok menedzselése a hálózaton belül
– a hálózati tevékenységhez források teremtése
– állandó információcsere
– MaHáSz honlap működtetése, a hálózat és tagjainak a világhálón történő megismertetése, az egyes intézményi honlapok autonómiájának a tiszteltben tartásával

– kapcsolattartás (akár a hálózatba való bevonás) a Kárpát-medence és a nyugati diaszpóra Magyar Házaival – a közös problémákat érintő tanfolyamok megszervezése (például a fiatal magyar vállalkozói réteg képzése)
– a tanuló társadalom fogalomkörének a megismertetése, felnőttképzés megszervezése
– a Magyar Házak intézményeit a kulturális turizmus tevékenységi körébe bevonni (folytatni az EMKE és az EMKE Sárospatakon működő Észak-magyarországi képviselete által elindított programot).
– a hálózati munka keretében segíteni és serkenti a kevésbé aktív magyar házak kultúra közvetítő munkáját.

V. A hálózat (MaHáSz) SWOT analízise. Belső erőforrások és külső környezet viszonyának elemzése

V.1. Erősségek
– Már létező és működő magyar érdekeket képviselő vagyon kezelése (Magyar Házak épületei)
– A magyar identitás megőrzésében és továbbadásában vállalt erős elkötelezettség. Motiváció a jó értelemben vett másság felmutatása a többségi nemzet fele.
– A magyar kultúra iránti állandó igény, érdeklődés.
– A közös alapértékek állandó keresése, amely a közösségi érzést is erősíti és nemzetmegtartó erővel bír.
– A helyi szórványmagyar történelmi értékek felkutatása, megőrzése és közkinccsé tétele.

Erdély történelmének legjelentősebb mozzanatai a szórványhoz kötődnek.

– Intézményi sok lábon állás, az egyéni tapasztalok közkinccsé tétele.
– Az EMKE eddig szerzett koordinációs tevékenységének a beépítése a hálózatépítő és fenntartó munkában.
– A túlélésben szerzett kisebbségi rutin. A taktikai érzék kialakulása a többségi nemzettel való együttélésben. Kisebbségi képviseletben szerzett tapasztalatok az önkormányzatok különböző szintjén.
– Multikulturális és interkulturális tapasztalatok.

V.2. Gyengeségek
– Viszonylag kevés intézmény rendelkezik a fenntartáshoz szükséges kellő szakmaisággal.
– Kevés és esetleges a pénzügyi támogatás. Néhol

az alapműködéshez szükséges anyagi feltételek sincsenek meg.

– Anyagi támogatást csak az RMDSZ kisebbségi tanácsi alapjaitól és Magyarországtól várnak. Nincsenek kellő képen kialakulva a forrásteremtésnek más módozatai.
– Nem egységes és végiggondolt a kommunikáció egyrészt a romániai magyarság fele, illetve az anyaország fele, a nyugati magyar diaszpóra fele még kevésbé.

– Projektalapú gondolkodás hiánya. Hiányoznak a helyi hosszutávú stratégiák, amelyek hozzásegítenének hálózati közös tervek készítéséhez.

– Sekélyesebb, csak érzelmeket keltő kulturális tevékenységek előnybe részesítése (látványosabb ezeknek a szervezése, hatékonysága nagy lehet, eredményessége annál gyengébb.)
– Jelenleg a Magyar Házak jórészt még egymásról is keveset tudnak. A kommunikáció hiányában a tömbmagyar területek sem ismerik eléggé ezen intézmények munkáját.
– Gyakori a zárványosodás jelensége, hiányzik a többségi nemzet fele való kellő nyitottság.

V.3. Lehetőségek
– Hálózatosodás megteremtése, fejlesztése.
– Szakmaiság fejlesztése.
– Közös képzések megszervezése.
– Egységes kommunikáció megjelenése.
– Egységes alapértékek, alapüzenetek megfogalmazása és közös képviselete.
– Közös arculat kialakítása és felmutatása, az egység és egyediség összhangjának a megteremtésével. – Közös fellépés az anyagi alapok megteremtésében.
– Az intézmények közötti kapcsolati tőke erősítése. A világhálón való közös megjelenés.
– Közös tudásbázis megteremtése és kihasználása.

V.4. Veszélyek
– Kitettség a román és a magyar politikai élet széljárásainak.
– Kitettség a szélsőségek megjelenésének (mind magyar, mind pedig román vonalon).
– Romló gazdasági helyzet.
– Értelmiség elvándorlása.
– A közös érdekvédelem megszervezése, a koordináció hiánya.
– A sekélyesebb magyar kulturális értékek terjedése.
– Helytelen magyarországi megközelítés, a tömbmagyarság előnyben részesítése.
– Új eszközök hiányában nem képesek megszólítani a fiatalokat.

— 1. rész >>

— 2. rész >>