Algyógy, a méltánytalanul elfeledett dél-erdélyi település
|Gyógyvizéről híres ősi fürdőváros Szászvárostól tizennégy kilométerre, északra, a Maros jobb partján. Helyén már az ókorban is település állt. Lakossága: 2002-ben 3014 lakosából 2611 volt román, 368 cigány és 27 magyar nemzetiségű; 2435 ortodox, 396 görög katolikus, 39 pünkösdista, 22 református és 17 római katolikus vallású.
Nevét a Gyógy-patakról kapta,
a patak neve pedig a magyar dió főnévből való, -d képzővel. Előtagja nem a mai Felgyógytól különböztette meg, annak neve Diódéval párhuzamos. Történeti névalakjai: Gyog (1271), Dyod és Dyog (1397), Aldyogh (1407), Algyogh (1412), Aldyod (1439), Alsodyod alio nomine Alsoffalwa (1444 körül), Zsoázs (1850), Unter-Gyógy és Geoagiul de Jos (1854).
Algyógy oklevélbeli említése először Mihály vajda 1271-ben kelt birtokadományozó levelében fordul elő, amely András gyógyi ispánt említi.
Várát először 1467-ben említik, azt feltehetően a Pongrácz család építtette.
1505-től oppidumként említették. Szapolyai János 1531-ben hadvezérének, ozsdolai Kún Kocsárdnak adományozta. 1559-ben Izabella királyné a várba menekült a török elől. Ugyanő ortodox püspökséget alapított a helységben. 1562-ben János Zsigmond ostrommal vette vissza a töröktől és leromboltatta.
A 17. században a Kun család várkastéllyá alakítva újra felépítette várát.
1784-ben a parasztok feldúlták nemesi udvarházait.
1848. november 21-22-én a Gheorghe Demian vezette román felkelők kúriáit kirabolták, református egyházának lelkészét, tanítóját és presbitereit, összesen 17 főt legyilkoltak.
A 17. századtól 1918-ig két külön politikai községből, Algyógyfelfaluból és Algyógyalfaluból állt. 1892-ben Kuun Kocsárd helyi földbirtokos alapítványt tett, amelyen a Földművelési Minisztérium és az EMKE földműves iskolát hozott létre székely diákok számára szarvasmarha-tenyészettel, fa- és gyümölcsfaiskolával.
1900-ban a korábban 40-es diáklétszámot 60-ra emelték föl. 1910-ben a község legnagyobb földbirtokosa az EMKE volt. 1921-ben az iskolát a földreform részeként megszüntették, de a román állam később újraindította, és jelenleg Alexandru Borza Mezőgazdasági Kollégium néven működik.
Algyógyot 2001-ben nyilvánították várossá.
Az Algyógyfürdőn feltörő vasas-kénes, 29–32 °C-os hévforrásokat először a rómaiak használták, akik Germisara néven fürdőtelepet hoztak létre a helyén. Giovanandrea Gromo feljegyzése szerint a 16. század közepén Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, amit később több erdélyi fejedelem is felkeresett. 1885-ben kilencszáz fürdővendéget fogadott.
A szocializmus idején modern szállodákat építettek, melyek nagy részét a rendszerváltás után felújították.
Református templomai:
A ma már zömében román ajkú Algyógynak két református temploma is van. Mindkettő a település közepén, egy parkszerű, gondozott kertben áll. Egyik úgynevezett teremtemplom, melyet az 1930-as években átépítettek. Az átalakításkor – megőrzés céljából – beleépítették a hajdani római fürdő köveinek, szobrainak, domborműveinek, illetve a korábbi templom gótikus elemeinek egy részét. Az épületben jelenleg használt ágyakat, heverőket tárolnak. Szomszédságában áll a stílusában szinte egyedülálló Árpád-kori református körtemplom. A zsindelytetős kis épület jelentős része szintén a régi római fürdő köveiből készült. Eredetileg katolikus volt, a 17. században került a református egyház tulajdonába.
Algyógy fontos magyar intézménye a Keresztyén Ifjúsági Központ,
mely kiváló lehetőséget biztosít táborok, konferenciák és összejövetelek szervezésére, de akár családi kirándulás helyszíne is lehet.
Ugyanakkor a központ alkalmas kisebb, nagyobb (fiatalokból, illetve idősekből álló) csoportok fogadására is. A szolgáltatások sokszínűsége, az alacsony árak páratlan lehetőséget biztosítanak a vendégeknek, hogy egy festői környezetben, igényes körülmények között eltöltött idő után felejthetetlen élményekkel térjenek haza.
Forrás: Elő Erdély, szaszandras.info, algyogy.ro