Elveszni látszik az egykoron színmagyar Dezsőháza is

Arad megyének a Zaránd-hegység nyugati dombságaitól a Béli-hegység lábáig tartó vidéke a szórvány szórványa a magyarság szempontjából.

A trianoni diktátumig több mint 16.000 magyar élt ezen a vidéken, mára ez a szám alig éri el a 200-at. 

Dezsőházától Menyházáig folyamatosan járja a vidéket Sztojanovics Péter római katolikus plébános, hogy mentse a menthetőt. Az elmúlt harminc évben élő tanúja volt a magyar közösség hirtelen felgyorsuló megcsappanásának.

A horvát származású egyházi előljáró minden követ megmozgat a magyar megmaradásért. Elmondása szerint sok a vegyesházasságban élő, sok az elvándorló és alig van, aki helyben dolgozna. Többen öregségükre térnek haza a szülőföldjükre, de már nem tudnak tenni a közösségért, hiszen az megszűnőfélben van.

Nincsenek magyar kulturális programok, megszűnt a magyar oktatás.

A plébános megemlítette, Dezsőháza fél évszázada még színmagyar faluban. Egymást érték a magyar bálok, kulturális rendezvények, mára ebből semmi sem maradt. Az is hátráltatja a megmaradást, hogy nemrégen jelentős számban moldvai románok telepedtek le a faluban.

A plébános egyetlen vigasza az, hogy a magyarok nagyon nagy százaléka jár a templomba, hiszen szinte ez az egyetlen hely, ahol magyar szó hallható. Sajnos, a bekövetkezett változások, az anyanyelv elvesztése, arra sarkallták, hogy a magyar mellett, románul is tartson istentiszteletet.

Íme itt a példa arra, hogy

ha az erdélyi és magyarországi politika nem segít, évtizedek alatt lenullázák a magyar közösségeket.

Véleményünk szerint éppen ezért elengedhetetlen, hogy a legnagyobb gyorsasággal

készüljön el egy valódi, a szavakon túl alkalmazható szórványstratégia,

mellyel célzottan menthetőek lennének az életképes magyar közösségek.

(Határok nélkül – kiegészítve, kép: hanyizsolt-myworld.blogspot.hu)