Határtalanul pályázat: a Kallós Zoltán Iskola szórványban élő szakiskolásai Dunaújvárosban

A Határtalanul pályázat keretében látja vendégül a héten a dunújvárosi Lorántffy iskola az erdélyi Válaszútból érkező Kallós Zoltán Alapítványi Iskola diákjait. Vezetőjükkel, Eszenyei Farkas-Gáborral beszélgettünk.

határtalanul

– Azért is jöttünk, hogy lássunk egy szakiskolai rendszert, amiből tanulhatunk. Harmincegy gyermeket hoztunk. Azért csak ennyit, mert amikor a pályázatot leadtuk két éve, akkor még csak két osztályunk volt. Nekünk jelen pillanatban ötvennégy gyermekünk van három osztályban. Egy folyamatosan bővülő, fejlődő intézmény vagyunk.

Sokan jelentkeznek?
– Még csak most kezd elterjedni a híre, hogy van egy olyan magyar lehetőség Mezőségen, azon a vidéken, ahol mi élünk, ahol nem csak líceumba (gimnázium – szerk.) lehet menni, hanem szakiskolába is.

A vidék, amihez tartozunk, egy magyar szórványvidék, ahol többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak valamikor.

Nagyon gyengén iparosított vidék. Szamosújvár ami iparosított, viszont nem működik. Próbálnak az emberek visszafordulni a mezőgazdaság felé, viszont ehhez a meglévő tudás már nincs meg. A nagyszülők még értenek a szántáshoz, vetéshez, de ezeknek a gyerekeknek a szülei már nem birtokolják ezt a tudást. Kedvenc mezőségi falvamat említem, Magyarköblöst. Egy csodálatos falu, ahol apuka-anyuka azt érte el az életével, hogy eladta a traktort, a tíz tehenet, a földet, a házat hátrahagyta, és beköltözött Kolozsvár perifériájára tömbházba. Apuka hetvenhat éves lesz, mire kifizeti a részleteket. Folyik a falu kiüresedése.

Nagyon sok helyen nem hogy magyar, de román iskola sincsen.

Ezért van az, hogy a Kallós Alapítvány megpróbálja ezeket a falvakat felkeresni, és összeírni az iskolaképes gyerekeket, akik mezőgazdasági iskolába járhatnak. Nagyon sok olyan diákunk van, aki elvégzi a nyolcadik osztályt, és azt látjuk, hogy líceum szintre nem való. De akkor mire való?

Akkor ez egyfajta mentőkötél?
– Mindenféleképpen mentőkötél az erdélyi magyar oktatás számára. Választási lehetőséget adunk a gyerekeknek, akik elvégzik a szakiskolát. Megvan a tíz kötelező osztályuk, és lesz egy szakképesítésük. E mellé andragógiai rendszerben az alapítvány szervez számukra felnőttképzést.

Aki vállalja, hogy eljár ezekre, a sajtkészítő, elárusító, kertészeti tanfolyamokra, ebből lesz neki még egy diplomája (bizonyítvány – szerk.). Ráadásul a tizenegyedik osztályos tanterv úgy néz ki, hogy az állam biztosítja az órarendben a B kategóriás járművezetői, illetve a traktorvezetői engedély megszerzését ingyenesen. Válaszút és Bonchida környékén már közel ezer euróért sem kapnak traktoristát, mert egyszerűen nincs olyan, akinek jogosítványa lenne traktorra.

Hiánycikk lett a traktorista.

Szeretik az iskolát?
– Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Nem csak egy iskola vagyunk, hanem kollégium is. Szeretnénk egy közösségként működödni, ahol a diákok nem csak megvannak, hanem jól érzik magukat. Sikerült olyan barátságokat kialakítani, amik egész életre szólnak. Nagyon jó tanulmányi eredményeik vannak.

A tízig tartó skálán mindhárom osztályban megközelíti a kilencet az átlag.

Talán a nagyon fiatal, nagyon tehetséges tanári karnak köszönhetően. Pedig sokan nehéz csomaggal jönnek. Jelen pillanatban öt gyermekházas (árvaház – szerk.) tanulónk van, de vannak sérült diákjaink is, de mi azt gondoljuk, hogy őket is egy biokertész képesítéssel segíteni tudjuk abban, hogy elhelyezkedjenek, büszkék legyenek arra, hogy elértek valamit.

Erdely.ma és DUOL alapján

Bővebben a Határtalanul programról >>

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tíz + hét =

WP2Social Auto Publish Powered By : XYZScripts.com