Kolozsvár – Emlékmű a Gulagra elhurcolt magyar áldozatokért

Hivatalosan is megnyitották tegnap délután Kolozsváron az 1944 októberében a Szovjetunióban elhurcolt ötezer magyar férfi emlékére szervezett rendezvénysorozatot a Reményik Sándor Galériában. Az ünnepség keretében nov.19-én, szombaton, 11 órától

emlékművet állítanak a Házsongárdi temetőben az ártatlanul kényszermunkára, úgynevezett „málenkij robotra” deportált kolozsvári polgároknak,

akinek csupán mintegy harmada tért vissza a Gulag fogságából. Ezt követően 13 órától az Agapé étterem és szálloda Márton Áron termében (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 4. szám) emlékülésre kerül sor, amelynek során előadások hangzanak el a több mint hetven évvel ezelőtti történésekről.

A Szovjet Elhurcolások Kolozsvári Emlékbizottsága és a Romániai Evangélikus-Luthe­ránus Egyház által szervezett rendezvény pénteki megnyitóján Ft. Adorjáni Dezső Zoltán püspök mondott igei felvezetőt, majd Benkő Levente történész, újságíró, kezdeményező számolt be a Gergely Zoltán szobrászművész által elkészített emlékmű állításának folyamatáról.

Mint mondta, az elhurcolások hetvenedik évfordulóján, 2014 októberében háromnyelvű – magyar, román és német – emléktáblát helyeztek el a Házsongárdi temető evangélikus-lutheránus sírkertjében, de már akkor megfogalmazódott a szándék, hogy ugyanott emlékművet is állítsanak az elhurcoltak tiszteletére.

Tájékoztatása szerint a kolozsvári kegyhely civil kezdeményezésre a magyar kormány támogatásával jött létre, így ezentúl adott az a hely, ahol évente vagy alkalmanként bárki leróhatja az áldozatok iránti kegyeletét, virágot helyezhet el és gyertyát gyújthat az emlékükre. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a legcsekélyebb módon is segítették a kegyhely, összességében a kétnapos emlékezés létrejöttét.

„A mostani esemény a magyar kormány által meghirdetett Gulág-Gupvi Emlékév rendezvénysorozatába illeszkedik, amelynek egyértelmű célja, a témához kapcsolódó különféle konferenciák, zarándoklatok, emlékhely-avatók, könyvbemutatók és más események révén bekerüljön a köztudatba, hogy a második világháború befejező szakaszában és utána magyar katonák és civilek százezreit hurcolták szovjet kényszermunkatáborokba. Amikor a történelem egyes epizódjait kutatjuk, nem azért tesszük, hogy bárkire is ujjal mutogassunk, hanem azért, hogy figyelmeztessük az embereket: ilyen soha többé nem történhet” – jelentette ki Benkő Levente.

(A kolozsvári Szabadság napilap cikke alapján)