Koronavárosok találkozója Visken

Ahhoz, hogy a Felső-Tisza-vidéken található bányákban a só kitermelése folyamatos legyen, s az ország lakossága és jószágállománya ellátásában zavar ne keletkezzen, Károly Róbert királyunk 1329-ben koronaváros rangra emelt öt közeli, a sóbányászatban és a só leszállításában fontos szerepet játszó települést.

koronavarosok-talalkozoja

Attól az időponttól kezdve

Máramarossziget, Hosszúmező, Huszt, Técső és Visk erőteljes fejlődésnek indult.

Nemcsak a koronavárosok gazdasága, kereskedelme erősödött meg, hanem kulturális, egyházi és oktatási élete is megélénkült, hangzott el a Visken megtartott kilencedik találkozó, amely a református templomban ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét.

Józan Lajos nyugalmazott lelkipásztor, aki korábban több mint tíz éven át itt szolgált, prédikációjában arról szólt, hogy valamennyien tartozunk valahová: egy adott nemzethez, egy települési, egyházi közösséghez, egy családhoz. Mindez kötelezettségekkel jár. Nekünk feladatunk van Istenünk és nemzetünk előtt, reformátusként és magyarként egyaránt.

Nem kétséges, hogy a kárpátaljai magyarság – és különösen igaz ez az itteni szórványban élő közösségekre – mostanság oly sok reménytelenséggel és kilátástalansággal kénytelen szembenézni, kezdte beszédét Grezsa István kormánybiztos. Ám mostanra megérett az idő arra, hogy ne csak fájdalmainkról beszéljünk. Magyarország kormánya minden segítséget megad a külhoni magyar nemzetrészek tagjainak a szülőföldön való boldoguláshoz. Az anyaország kitüntetett figyelemmel kíséri a kárpátaljai magyarok sorsát.

Károly Róbert királyunk kétségkívül a privilégiumokkal rangot és függetlenséget biztosított, ám mindez kötelezettségekkel is együtt járt,

hangsúlyozta Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-Vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Ez a helyzet ma is nekünk, kárpátaljai magyaroknak élni kell az anyaország által számunkra nyújtott segítséggel, hisz a szülőföldön való megmaradás végső soron rajtunk múlik.

R. Fekete Lajos, Hosszúmező polgármestere annak a reményének adott hangot, hogy az elkövetkező időszakban a koronavárosok találkozójára – amikor is ezen közösségek tagjai kölcsönösen megismerhetik egymást – évente nem csupán egy, hanem több alkalommal kerül majd sor.

Senki sem lehet önmagában és csak önmagáért, fogalmazott Szulincsák Sándor római katolikus plébános. Mindenki közösségben él, és azt kell, hogy szolgálja. László Károly, Técső református lelkipásztora arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az öt koronaváros lakói az elmúlt évszázadok során együtt osztozkodtak a bajban, közösen élvezték az elért sikereket. Most, amikor komoly kihívásokkal kell szembenézni, az itteni közösségeknek szorosabban kell összefogni.

A privilégiumokkal a király ugyan kiváltságokat biztosított, ám az nem irányult senki ellen. Életteret biztosított és lehetőséget teremtett a kibontakozáshoz az itt élők számára, hangsúlyozta Jenei Károly, Visk református lelkipásztora.

Az eseményt az alkalomhoz illő szavalatok tették emlékezetessé. A máramarosi koronavárosoknak a viski református templom bejáratánál található emlékműve megkoszorúzása előtt a hosszúmezői református énekkar és a viski református és római katolikus összevont énekkar szolgált.
A találkozó – amely egyébként előző nap kulturális programokkal vette kezdetét – a Viski Tájházban kötetlen eszmecserével folytatódott.

Eszenyi Gábor, Kárpátinfoban közölt cikke alapján