Máramarossziget- „Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956” című kiállítás a börtönmúzeumban

Diákok és felnőttek jelenlétében, teltház előtt nyílt meg a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című kiállítás a Máramarossziget városában található Kommunizmus és Ellenállás Emlékmúzeumában. A vándortárlat a tavaly tartott GULÁG Emlékévben jött létre, a külhonba pedig a Magyarság Háza vitte el.

A kiállításon Lovász Dénes, a Petőfi Sándor Program máramarosszigeti ösztöndíjasa köszöntötte a jelenlévőket, aki a GULÁG-ot megjárt, majd hazatért Dr. Oloffson Károly bencés szerzetes – vagy ahogy sokan ismerik – Placid atya századik születésnapján bemutatott hálaadó szentmisén elhangzott gondolatát idézte fel. „Kacifántos élet volt – de nem fogok panaszkodni!”, ugyanakkor elmondta, hogy Placid atya négy gondolatnak köszönhette túlélését. „A szenvedést nem szabad dramatizálni, keresni kell az élet apró örömeit, különbek vagyunk rabtartóinknál, és akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselni a szenvedést.”

Dobes Andrea muzeológus beszédében bemutatta a máramarosszigeti börtönmúzeumot. Felidézte, hogy

a kommunizmus áldozatainak szentelt emlékmúzeuma húsz évvel ezelőtt nyílt meg Máramarosszigeten, amely a világon az első ilyen jellegű múzeum volt.

A múzeum alapítójának, Ana Blandiana gondolataival zárta beszédét, aki elmondta, hogy a máramarosszigeti emlékmúzeum létrehozása nem egy cél, hanem egy eszköz volt, amely igyekszik meghiúsítani az agymosási művelet eredményét, vagyis az emlékezet megsemmisítését, amely nélkül a társadalom egy puha, gerinctelen, irányítható szörnyeteggé válik. „Az emlékezet újratanulható?” kérdésre, egy határozott, igen választ jelent úgy a máramarosszigeti emlekmúzeum, mint a most megnyílt, ilyen jellegű kiállítások ismertetése.” – fogalmazott a börtönmúzeum munkatársa.

Csibi Krisztina a minden magyar összetartozását jelképező Magyarság Háza igazgatójaként köszöntötte a jelenlévőket, aki elmondta, hogy nemcsak az identitás erősítését és a tisztességeinket igyekeznek bemutatni, hanem felvállalták azt is, amire emlékezni és emlékeztetni kell nemcsak a fiatalságot, hanem az idősebbeket is, hiszen hosszú időn keresztül nem volt szabad még emlékezni sem.

„Úgy engedték haza az embereket a málenkij robotról, a GULÁG-ról, hogy az ott megtörtént eseményekről soha semmilyen körülmények között még a családjaikban sem beszélhetnek.

Még emlékezni sem volt szabad, akkor hogyan dolgozhatták fel ezek az emberek ezt a traumát. 40-60 százalék közötti azoknak az aránya, akik soha nem tértek haza, akik életüket vesztették a GULÁG táboraiban és GUPVI táboraiban.” – fogalmazott az igazgató.

A Magyarság Háza 2016 őszétől 21 külhoni településre juttatta el a VERITAS Történetkutató Intézet kiállítását.

„Azt hiszem, hogy így az emlékév végén elmondhatom, hogy a legméltóbb helyen itt van ez a kiállítás.

Közös célunk az, hogy a fiatalság is megismerje a történelmünknek nemcsak a büszkeségre okot adó részét, hanem az árnyoldalait is. Ezekre emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, mondják el az unokáiknak, gyerekeiknek, hogy mik estek meg a szocializmus, kommunizmus évei alatt. Én remélem, hogy ez az emlékév, amely a február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján zárult, tovább tart a mi szívünkben” – fogalmazott Csibi Krisztina igazgató.

A VERITAS Történetkutató Intézet által létrehozott roll-up kiállításon az érdeklődők az egész Kárpát-medencére kiterjedően részletes képet kaptak a Gulág nyomoráról, a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatóságának (GUPVI) kíméletlenségéről. A molinókat használó tárlat részletesen, az érintett Kárpát-medencei területekre lebontva prezentálja a tragikus történelmi eseményt, kiegészítve beszkennelt iratokkal, levelekkel. Térképek segítségével mutatja meg, hová mennyi embert deportáltak málenkij robotra. A hiteles történelmi adatok mellett egyéni sorsokkal is találkozhattak az érdeklődők, ugyanis a kiállítás készítői a történelmi tények mellett egy-egy, GULÁG-ot megjárt személy útját is beemelték az adatok közé.

A kiállítás megnyitója után kulturális előadás következett, kolozsvári művészek a Paraliturgia című előadást mutatták be. Laczkó Vass Róbert énekes bevezetőjében elmondta, a műsort eredetileg templomokban szokták előadni, ám a börtönmúzeum azért is méltó helye lehet a koncertnek, mert az a „szenvedés temploma, szentélye”.

Máramarossziget április 14-ig ad otthont a GULÁG kiállításnak, helyszín: Kommunizmus és Ellenállás Emlékmúzeum, Corneliu Coposu utca 4.

(A szigetiporta.ro nyomán)