Meleg Vilmos lett a Nagyváradi Állami Filharmónia új igazgatója

Július elsejétől Meleg Vilmos művészt nevezték ki a Nagyváradi Állami Filharmónia élére. Ezen alkalomból készült az alábbi interjú.

– Aki a térségben érdeklődik a kulturális élet iránt, nem hiszem, hogy az elmúlt évtizedekben ne hallott volna Meleg Vilmosról. Mégis, játsszunk el azzal a gondolattal, hogy jön az a bizonyos messziről érkezett ember. Neki hogy mutatkoznál be?
– A kérdésedre elég nehéz válaszolnom, mert hát mit is mondhatna az az ember, aki 37 éve szolgál, vagy ha úgy vesszük, akkor ennél is több ideje, mert a színház tagja ugyan csak 1980-tól vagyok, de a főiskolával együtt már 41 éve vagyok úgymond a pályán. Tehát már több mint négy évtizede annak, hogy a nevem ismertté vált, de nem zenei, hanem színházi téren. Viszont a kapcsolatom a zenével, a filharmóniával a gyermekkoromtól kezdve, váradiságom, az itteni iskolázottságom folytán megvolt. Sőt, míg a filharmónia a színházzal egy épületben működött évtizedeken át, addig komoly barátságok fűződtek közöttünk, és jelenleg is nagyon sok barátom van a filharmónián belül.

Magamról tehát azt mondanám, hogy a helybeliek, vagy környékbeliek egy olyan embert, remélem művészt is mondhatok, ismerhetnek bennem, aki elkötelezett híve a kulturális életnek. Bárhol, bármikor szükség volt arra, hogy jelenlétemmel hozzájáruljak egy-egy eseményhez, legyen az kiállítás, szavalóverseny vagy bármiféle kulturális rendezvény, Nagyváradon vagy vidéken, erőmtől és lehetőségemtől függően mindig próbáltam helytállni.

Most tulajdonképpen, ha már megint a bemutatkozásomról van szó, akkor úgy szeretnék a filharmónia élén is bemutatkozni, hogy önmagamat is, de nem csak önmagamat, hanem a váradi filharmóniát is szeretném a közéletben minél ismertebbé, minél szolgálóbbá tenni, mivel úgy gondolom: azon kívül, hogy minden filharmóniaegyüttesnek ebben az országban, sőt a világon elsősorban természetesen a klasszikus zenének, az értékes zenének a bemutatása, a közönséghez való eljuttatása a fő feladata, nagyon fontos pillanat a 2017-es esztendő, amikor az ifjúság a tanügy vajúdása miatt annyira eltávolodott a kulturális élettől, nem csak zenei téren, hanem általában véve is, és annyira az internet varázsa, lekötöttsége uralja az életüket, hogy valamit muszáj elkövessünk. Ezért

én elsősorban a fiataloknak a leckekoncerteken- és nem csak-, hanem a nekik szánt előadásokon keresztül is, a kegyeiért szeretnék útra kelni.

Szeretném ebben a vállalkozásomban a segítségét kérni mindazoknak, akik segíthetnek, mert úgy gondolom, hogy kulturális nevelés nélkül, amiben természetesen alapdolog a zene, a jövőnk egészen más lesz, mint amilyennek lenni kell, és ez független nemzetiségtől, független a romániai, erdélyi, váradi helyzettől. Ez amúgy egy világjelenség, csak valahol talán itt és most még inkább szükség volna arra, hogy a fiatalokat minél közelebb hozhassuk ahhoz a zenei kultúrához, amelyik nélkül egészen biztos, hogy szegényebb lenne a jövőnk, és nem csak szegényebb.

A zenei kultúra ugyanis több mint zenei kultúra, hiszen bármilyen foglalkozást is űz az ember, arról, amit a zene sugároz, nem szabad megfeledkezni. A zene összeköt, a zene ritmust ad, a zene az agynak a fejlődést, a jobb emberré formálást mindenképpen elősegíti. Én szeretnék olyan időszakot megélni még, és főként a gyermekeimnek, az unokáimnak olyan világot előrelátni, és ehhez erőmhöz képest hozzájárulni, amelyik

az emberi értékeket, a szellemi értéket, a kulturális értéket előtérbe helyezi,

amelyik az embert szereti, az emberi érzelmi és értelmi szükségleteit szolgálja, és ezeken keresztül próbálja a világot építeni és jobbá tenni.

– Mégis, a felsoroltak ellenére, azért kihívást jelenthetett számodra is megpályázni az igazgatói tisztséget…
– Fontos, hogy nem egy teljesen ismeretlen közeg vár rám, hiszen tényleg egy kihívásról van szó. 61 éves vagyok, annyit töltöttem, de úgy gondolom, hogy van még annyi lelki és fizikai erőm, és még van annyi időm is, ha a Jóisten hozzásegít, hogy hasznos tudjak lenni, és akkor azt az energiát, amit magamban még tettre készen érzek, hasznosíthatom közösségünk, a nagyváradi és Bihar megyei kulturális élet, a régió kulturális élete javára.

Azt szeretném, ha a Nagyváradi Állami Filharmónia nemcsak Váradnak vagy a megyének, hanem igenis a régiónak, sőt, miért ne, Európának egyik jelentős, központi kulturális elemévé nőné ki magát, mint ahogy évtizedeken keresztül volt is. És lehet is, mert hiszen minden hullámvölgyekkel és csúcsokkal jár. Remélem, hogy az elmúlt időszak nem rossz eredményei után sikerül hozzátenni valamit, hogy még jobb eredmények szülessenek ezen a téren…

Szeretném ha a város kulturális életében nagyon jelentős pozíció lenne a filharmónia, mint intézmény.

Ha valaki kirándulni jön Nagyváradra, akkor ne tévessze szem elől. Legyen a kulturális kínálatban mindig jelen a filharmóniának egy nagy koncertje vagy kamarakoncertje, bármilyen olyan megmozdulása, amelyik különböző rétegű közönséget szólít meg.

– Hogyan lehet becsalogatni a filharmóniába azokat, akik nem kíváncsiak a klasszikus zenére?
– Fenntartom azt, hogy ez a filharmónia is, akárcsak a többi, elsősorban a klasszikus zenének a bemutatására jött létre. Úgy gondolom, hogy manapság szükséges odafigyelni a szélesebb rétegre is, és nyitni, de csak minőségi zenével afelé, hogy a másik közönségréteg, amely nem biztos, hogy elkötelezett híve a klasszikus zenének, az is keresse a filharmóniát, az is betérjen…

A filharmónia épülete ugyanis csak operakoncertekre alkalmas ebből a szempontból, ilyenek voltak és lesznek is, amikor operaáriákat zenekari kísérettel szólisták adnak elő. A színházban viszont lehetséges az opera is, bár nem nagy a színpad, ezért kell külön díszletet terveztetni. Aztán ahányszor csak lehet, akár évekig is műsoron lehet tartani ezeket az előadásokat, időnként műsorra tűzni még akár különböző szólistákkal is, hogy minél színesebb ajánlattal állhassunk ki a nézők elé. Ráadásul ez független a nyelvtől, mert manapság az operajátszásban már teljesen benne van az anyanyelvi előadás. Az olasz operát olaszul, a németet németül énekelve szokás előadni bármilyen közegben, nem elzárkózva természetesen a magyar vagy román nyelvű előadásoktól sem. Ehhez azonban nagy összefogásra van szükség, mert máskülönben egy szegényes előadás jön létre, ha nincs pénz a megfelelő díszletre, jelmezre.

Egy igazi, szép operabemutatót szeretnék,

ha minden jól megy, egy év múlva létrehozni, hangsúlyozom partneri kapcsolatok segítségével. Nem önállóan, de mindenképpen a filharmónia kiváló zenészeire és kórusára alapozva.

– A filharmóniai igazgatói tisztséged egy másik kérdést is felvet. Mi lesz a színész, vagy a különböző eseményeken szavalatokkal közreműködő Meleg Vilmossal?

– A színészi szereplés nagyon hiányozni fog,

épp ezért nagyon sokáig gondolkoztam, hogy jelentkezzem-e erre a posztra. A meghirdetés után több mint egy hét, csaknem tíz nap telt el, amíg nekiálltam a pályázati anyag szerkesztésének, összeállításának. A kiírásban szereplő kritériumoknak eleget tenni nem egy-két napi munkát, hanem több hetit igényelt. Igencsak hátrányosan indultam épp ebből a kérdéskörből kiindulva. Magamban le kellett zárnom egy korszakot, mert ott van, hogy mint a filharmónia igazgatója nem valószínű, hogy szerepet tudnék vállalni állandó jelleggel, lekötöttséggel. Azt viszont, hogy időnként eseményekre elmenjek, el tudom képzelni, és ezt a lehetőséget szeretném fenntartani magamnak.

Nem szeretném a pályámat feladni teljesen, de úgy gondolom, hogy 41 év, sőt az amatőr színjátszással együtt 45 év után, hát az ember egy kicsit félreteheti a színpadi munkát. Amúgy a törvénynek megfelelően a színházi posztom csak fel lett függesztve, nem szűnt meg. Akár vissza is lehet térni, de pillanatnyilag nem a visszatérésen, hanem az előremenésen gondolkozom. Azon, hogy miként tudnék hasznossá válni, szolgálni, hiszen az életem nagyobb része, legalábbis az én megítélésem és szándékom szerint arra épült, hogy szolgálni akartam.

Továbbra is szolgálni szeretnék,

egy nagyobb közösséget, egy megyét, egy régiót, ezentúl azonban nem elsősorban személyes, hanem inkább az általam vezetett intézmény jelenlétével.

Az erdon.ro írása alapján