Pál József Csaba temesvári megyés püspök húsvéti üzenete

Pál József Csaba:
Krisztusban szeretett Paptestvérek! Kedves keresztény Testvéreim!
Nagyon szép a húsvét éjszakai szertartás. Az egész szertartás segít együtt ünnepelni Krisztus feltámadását, olyan módon, hogy megértjük: igazából az életről van szó, az életről, amely legyőzte a halált, és arról az életről, amihez nekünk közünk van, hiszen mi is mindannyian élni akarunk, és azt akarjuk, hogy az életünk igazából életnek nevezhető legyen.

Látjuk az olvasmányokból és az evan­géliumból, hogy az életet egész oda­adással kell élni, nem csak úgy félig-meddig. A Feltámadt Krisztus élete egész életünket be akarja tölteni, nemcsak an­nak bizonyos részleteit.
Megfigyelhetjük, hogy Krisztus feltámadása nem mindenkinek jelentett örö­met. Nem kell feltétlenül Krisztus ellenségeire gon­dol­nunk. Azoknak sem okozott örömet, akik közöm­bösen otthon maradtak, akik nem akartak Krisztusért kockáztatni. Azok viszont, akik elmennek a sírhoz, koc­káz­tatnak: megverhetik őket, vagy elkergetik, vagy esetleg szidalmazhatják. Az asszo­nyok, majd később az apostolok, koc­káztatnak.

Azok, akik nem kockáztatnak, akik kö­zömbösen távolról figyelik az eseményeket, hitetlenek, vagy közömbösek maradnak, nincs élet, nincs öröm bennük. A Feltámadt Jézus életet hozott, de ezt az életet élni kell, és nemcsak távolról szemlélni. Aktívan bele kell kapcsolódnunk az Ő életébe és az Ő közösségének az életébe, akkor is, ha ez kockázattal jár. Ha ez nem történik meg, akkor az életnek a perifériájára fogunk szorulni, lehet, hogy gazdagon, talán híresen, de boldogtalanul.

Azok, akik nem kockáztatnak semmit, úgy tűnik, hogy távol maradásukkal mentik a bőrüket, igazából mégis kockáztatnak valamit, az igazi életet. Nem tudják élni azt a nagy, igazi életet.

Szent Pál apostol figyelmeztet egyik le­velében és azt mondja: „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?!” (Rom 8,32). Értjük-e ezt, hogy mekkora örömmel mondja ezt Szent Pál apostol? Ő kockáztatott Jézus Krisztusért, sőt szenvedett is érte, de most tele van örömmel. Öreg korában is, a börtönből is tüzes leveleket ír, tele van élettel. Miért? Mert benne van az Élet, mert ő befogadta Jézus Krisztust. „Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”. Ezt a „mindent” éli meg: mindent megkaptam Istenben, mindent megadott nekem az Úr, és én ettől boldog vagyok.

Az Úr Isten mindent megadott nekünk, de azt mondja „vele együtt”, Fiával együtt, nem a mellett és nem azon kívül. Ha kell nekem az Ő Fia, és ha én befogadom Őt az én életembe, Ő akkor mindent megad.
Kedves testvérek, nem csupán arról van szó, hogy elhiszünk, vagy elfogadunk egy igazságot, például Krisztus feltámadását. Ennél lényegesen többről van szó: Nem csupán elhinni, hanem Őt magát befogadni kell.

A Feltámadott ezt akarja velünk meg­tenni: nem kívülről akar tanítani minket, hanem bennünk akar élni, az életünkben, a sejtjeinkben, molekuláinkban, szívünkben, lelkünkben, és belülről akar minket formálni, vezetni, tanítani, azért, hogy igazi életünk legyen. Ő feltámadt, és azt akarja, hogy mi is mindannyian benne és vele a föltámadott életet éljük. Ámen.
Temesvár, 2019. húsvétján
† Pál József Csaba, megyés püspök

Forrás: Temesvári Új Szó