Unitárius szórványkonferencia Dél-Erdélyben

Kétnapos unitárius szórványkonferenciát szerveztek a dévai Dávid Ferenc Zarándok- és Szórványközpontban, amelyen Erdély minden részéből érkeztek a küldöttek. A Magyar Unitárius Egyházban a magyarság fogyása okán a szórványgondozás kulcskérdéssé vált.

Hosszú ideig az egyház a szórványkérdést, csak a dél- és észak-erdélyi szórványgyülekezetekre szűkítette.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a szórványosodási folyamat felerősödött,

az anyaegyházközösségek, mint például Petrozsény, vagy Lupény a nyelvi, nem­zeti identitásvesztés jelenségével kell megküzdjenek. Ezeknek vezetői, illetve az unitárius közösségek közötti földrajzi távolság is gondot jelent – vázolta fel a helyzetet nt. Bálint Róbert Zoltán, a Magyar Unitárius Egyház szórványért felelős előadótanácsosa.

Az elöljáró hangsúlyozta a

szórványgyülekezet fogalma átértékelésének szükségességét és egy új stratégia kidolgozását,

amely reális segítséget nyújt a lelkipásztoroknak, az em­bertől emberig történő kapcsolat kialakításában.
A házigazda Koppándi-Benczédi Zoltán előadásában a szórványközösségekben végzett szolgálat sajátos problémáit ismertette, 16 éves saját tapasztalatára alapozva. A földrajzi távolságok, a nagyobb városokban szétszórtan és az egyházhoz nem kapcsolódva élő hívek megkeresésének nehézségei mellett, a vegyes házasságokban élő hívek gondozása komoly dilemmákat vet fel, elég csak a szertartások nyelvére gondolni olyan családokban, ahol csak kevesen értik már a magyar nyelvet. A konferencián bemutatkoztak a lelkipásztorok, illetve a szórványközösségek.

A modern tech­nika eszközeinek a felhasználásával kialakult a körkép: Bras­só, Kőhalom, Fogaras, Nagyszeben, Nagybánya, Zilah, Szat­márnémeti, Temesvár, Déva, Lupény, Petrozsény és Buka­rest helyzetéről. Bár Brassó és Fogaras nagylélekszámú gyü­lekezetnek számít, a szórványra jellemző gondok ott is megtalálhatók. A házigazda kiemelte,

segítséget jelentene, ha az erős anya­egyházak felkarolnák a környékükön lévő apró gyüleke­ze­teket.

A rendezvény során megvitatták a kidolgozás alatt álló szórványstratégia részeit, az elképzelés szerint az egyház támogatni szeretné a szórványközösségek megerősödését.

Évente 4 rendezvény kerülne megszervezésre,

kettő helyi kezdeményezés volna, a harmadik egy tömb-szórvány találkozó lenne, a negyedik rendezvény alkalmat nyújtana a teljes szórványt érintő problémák feltérképezésére – osztotta meg az elképzelést a résztvevőkkel nt. Bálint Róbert egyháztanácsos.

Több javaslat hangzott el a helyi programok tekintetében, a házigazdák két kezdeményezésről számoltak be, az idén harmadik alkalommal megtartott Adventi Ökumenikus Találkozót és a tavaly Temesváron megtartott és idénre is tervezett Unitárius Napot ajánlották a résztvevők figyelmébe. Fontosnak tartották, hogy a Magyar Unitárius Egyház szórványstratégiája illeszkedjen be a helyi, régiós, erdélyi és össznemzeti megmaradást célzó stratégiába, fejtette ki Koppándi-Benczédi Zoltán lelkipásztor. A konferencia első napján tartott zenés istentiszteleten részt vett a dévai magyar közösség is.

A rendezvénynek lélekemelő momentuma volt a konferencia első napját záró zenés istentisztelet, melyre a résztvevők mellett hivatalos volt a dévai magyar közösség is. Molnár Imola 26 esztendős nagyváradi lelkész megindító őszinteséggel beszélt a más nyelvű és vallású közösségek tengerében élő parányi unitárius gyülekezetben megélt tapasztalatáról. És ebből fakadóan meggyőződéssel állította: jó unitáriusnak lenni a szórványban!

Jó egy olyan közösséghez tartozni, melyben az ember otthon érezheti magát, önmaga lehet, segítségre számíthat és számítanak rá. 

(Az unitarius.org és a nyugatijelen.com írásai alapján)